Makói képeslapok

• Stílusa: Romantikus
• Építés éve: 1859
• Címe: Széchenyi tér 6.
• Tervező: Koczka Ferdinánd

Az újjátelepülés után az első városházát a mai Gőzmalom utcában egy kisholdnyi nagyságú, négy utcára szóló telken emelték. A főépület pitvarból, ülésteremből, adószedői, két kancellári és cselédszobából állt. Az udvarban volt a tömlöc, az istálló, a kocsiszín és két hambár. 1817-ben a roskatag épületből el kellett jönniük. Előbb a Korona nagyvendéglőt kívánták megvenni, végül a Szegedi utca 7. alá költöztek.

Az új városháza építésének gondolata 1853-ban vetődött föl. A város rangjához méltó székház építéséhez megnyerték a Gyulán székelő megyefőnök, Nábráczky Antal egyetértését. Az építésre árlejtést tűztek ki, ennek hírét széles körben terjesztették. Két terv futott be: Mátéffy Pál helybeli mérnöké és Koczka Ferdinánd szolnoki építőmesteré. A városi tanács a drágább, Koczka-féle tervet választotta, mert korszerűbbnek, tetszetősebbnek, a célnak inkább megfelelőnek, jobb beosztásúnak, külső megjelenésében díszesebbnek tartotta. A tanács kikötött bizonyos változtatásokat: kifogásolta az emeletre vivő csigalépcsőt, téglalépcső helyett kőlépcsőt kívántak. A csigalépcsőt azzal vetették el, hogy a városbeli pórnép nincs hozzászokva. Az eredeti tervek elkallódtak, vagy ismeretlen helyen lappangnak.

Az árlejtésre vonatkozó hirdetményt 1853 októberében a szomszédos városoknak (Szeged, Arad, Hódmezővásárhely, Nagyszentmiklós) is megküldték. Ismertették a föltételeket: az építési összeg 9000 ezüst forint, 10% bánompénz letétele, a munka kezdete 1854 tavasza, befejezés 1855. október 1. A november 20-ára kitűzött árlejtés vállalkozók hiányában eredménytelen volt. A január 22-i árlejtésen többen visszaléptek, végül a kivitelezést ketten vállalták: Koczka Ferdinánd építőmester a kőműves, Faragó Mihály helybeli ácsmester az ács-, asztalos-, lakatos- és üvegező munkát. A város kikötötte, hogy a kőművesmunkához téglán, mészen és homokon kívül, az ácsmunkához a szükséges fákon kívül más anyagot nem ad.  Marosi szállítás esetén viszont az építőanyagot a helyszínre fuvarozza. Az épület nyugati részét 1854 nyarára vállalták, a többit 1855-re. A város 2500 napszámot ajánlott föl. Mátéffy Pál költségszámítása alapján a kőműves munkáért 4586 forint munkabér jár. Faragó Mihály ácsmester az ácsmunkát 1435, az asztalosmunkát – a karzaton és falépcsőn kívül – 3915, a lakatosmunkát 1310 forintért vállalta. A két vállalkozóval 1854. január 24-én a szerződést megküldték a megyei főnökségnek jóváhagyásra.

1854 őszén Koczka Ferdinánd és a város között nézeteltérés támadt, amely addig fokozódott, hogy az építőmester ellen pör indult. 1855 tavaszán az építést fölfüggesztették, csupán a meglévő rész lakhatóvá tételét végezték el. Az építési vállalkozóval kötött szerződés 5. pontja szerint, ha a városháza keleti részének építése közbejött akadályok miatt az 1855. évről elmaradna, az építőmester joga a szerződéstől elállni. A pereskedés azt eredményezte, hogy az építkezés csaknem másfél évre leállt, és az építési vállalkozó fölbontotta a szerződést.

A félbemaradt munka folytatására újabb árlejtést tettek közé. A legkedvezőbb árajánlatot tevő Ország Gazda Lajos kecskeméti kőműves mesterrel 1856. június 15-én kötötték meg a szerződést. Ő a hátralévő munkát 1998 forintért vállalta. Bár a kőművesmunka 1857 nyarára elkészült, az egyéb szakipari munka és a hiánypótlás elhúzódott, és az épület átadására csak 1859 júniusában került sor.

Felsőbb helyre 1860-ban jelenteni kellett a városháza építési költségeit. Ezek szerint a vállalkozó építészeknek kifizettek 26 282 forintot, az alku szerinti kisebb munkabérek 5596, az építkezési anyagok 19 730, a kiegészítő kiadások 5506 forintot tettek ki. Mátéffy Pálnak az elutasított tervért 50, Koczka Ferdinándnak a kiviteli tervért 200 forint tiszteletdíjat fizettek.

A munkálatok jelentős részét helybeli mesterek végezték. A városház homlokzatán elhelyezett órát Nagy Dániel makói mester készítette 1200 forintért. Nemigen remekelt vele, hiszen – ahogyan Tömörkény István A makói harc című karcolatában ezt humorosan leírta – „Egy szép téli reggelen ünnepélyesen fölcsattant egy boltajtó. Kilenc óra volt”. (A városház órája éppen fél ötöt mutatott. Mert tudni kell, hogy az érdemes klepszidra mindig ezt az időt mutatja.)” A bejárati tölgyfa kapu Faragó Mihály makói ácsmester munkáját dicséri, az erkély öntöttvas elemeit a Ganz vasöntöde készítette, a kőfaragómunkákat pesti mester végezte.

A Főtér nyugati felét lezáró emeletes városháza tömeghatásával különösen az építés idején impozáns épületként hatott. A főhomlokzat erőteljes középrizalitját bástyaszerű poligonális falpillérek keretezik, lépcsőzetes oromzat zárja. A középrizalitot hangsúlyossá teszi a három nagyméretű íves ablak és a díszes erkély. A két enyhe kiugrású sarokrizalit harmonikusan illeszkedik az épület tömegéhez; hármas ablakával, lépcsőzetes attikával töri meg a két épületszárny egyhangúságát. Tengelyképlete 1+7+3+7+1. Az ablakok egyenes és íves záródásúak tört vonalú szemöldökkel. A földszinten négy üzletet helyeztek el, ezek portáljai különbözőségükkel az épület egységét, tengelyképletét fölborították. A földszint közép-, az emelet udvar felé szélsőfolyosós.

A városháza bebútorozása 1331 pengőforintot igényelt. Legigényesebb berendezést kapott a polgármesteri szoba: politúros keményfa íróasztal, 4 fekete bőrös szék, álló fogas, mosdóasztal keményfából tállal és medencével, politúros dívány bőrrel, 2 politúros, bőrös karosszék, politúros kisasztal. A tanácsosi, másodtanácsosi, főjegyzői, másodjegyzői helyiségek berendezése azonos volt: íróasztal puhafából, keményfa lábbal, ruhafogas, 3–3 szék keményfából, mosdóasztal puhafából tállal és medencével. Adónyilvántartói szoba: festett puhafa íróasztal, 3 keményfa szék, mosdóasztal tállal és medencével, fogas. Mérnöki hivatal: festett íróasztal, rajzolóasztal, mosdótállal és medencével, almáriom, fogas, 3 szék keményfából. A csendbiztosi szobát régi bútorral rendezték be. Pénztári hivatal: álló íróasztal, elválasztó korlát, kőtáblájú asztal keményfából, mosdóasztal tállal és medencével, fogas. Iroda: 4 asztal, 4 szék keményfából, mosdóasztal tállal és medencével, 2 fogas. Tanács kisterem: meglévő asztalok lefestve, 12 öl kar nélküli pad. Levéltár: könyvek számára kaszli. Nagyterem: 8 tanácskozási asztal U alakban elhelyezve 8 öl hosszúságban, zöld posztóval bevonva, 36 szék, 24 folyó öl pad. A teremben karzat kialakítva.

Az első nagyobb épület-fölújításra az első világháború előtt került sor. Már 1905-ben napirendre tűzték, ugyanis nem felelt meg rendeltetésének, a helyiségek egy része – a szobák egymásba nyílása miatt – sötét; a levéltár két udvari helyisége nedves; a bejárat boltozata repedezett; a nagytermet, az iktatót, a kiadót és az árvaszéki jegyző szobáit alá kellett dúcolni; a fedélszék és a födém teljesen elavult. Papp József városi képviselő 1911-ben olyan rozoga épületnek tartotta, hogy új városháza építését javasolta. A fölújításra még 1909-ben meghirdetett pályázatra négy munka futott be, ebből kettőt értékeltek. 1911-ben a Mérnöki- és az Államépítészeti Hivatal javaslatára úgy döntöttek, hogy a nagyterem fölötti lapos tetőt manzárdtetővel cserélik ki, ezzel tetszetősebb külsőt kívántak adni az épületnek, valójában építőművészileg elrontották a főhomlokzatot. Németh Andor budapesti mérnök terveit Széll József és Juhász János makói vállalkozók kivitelezték.

1922-ben ismét napirendre került a városháza bővítésének gondolata. Ki is sajátították a mai Marczibányi tér területét, és a városháza mögött kialakítandó utcába kétemeletes épületet kívántak emelni és összeépítették volna a régi épülettel. A rendőrségnek a földszinten adtak volna helyet.

A városházával határos kasznárlak lebontásával és a városi bérpalota fölépítésével a két épület között utca keletkezett, így a továbbiakban egy északi szárny létesítése vált természetessé. A belügyi tárca az építéshez hatvanezer pengővel járult hozzá. Szabó Imre városi főmérnök 1939-ben elkészítette a terveket. Az új szárny párkánymagassága azonos maradt a régi épületével, de ide két szint helyett hármat alakított ki. Mivel a telek hegyes szögű volt, a bővítmény sarkát levágta, az emeleti részen megismétlődött a hármas ablak és a lépcsős attika; miként a régi szárnyaké, az új is nyolc ablakos lett.  A helyiségeket középfolyosóra fűzte. A városház régi szárnyának padlásterében a levéltár részére – a díszterem vonaláig – is kialakított egy szintet, amelyet a kerek padlásablakok világítottak meg. Az első világháború előtt megépített ormótlan és szerencsétlen tömeghatású manzárdtetőt eltávolították, és visszaállították Koczka Ferdinánd eredeti tetőszerkezetét. A kőművesmunka kivitelezését Vasváry Béla makói építőmester, az ácsmunkát ifj. Fodor Ferenc makói ácsmester végezte.

Féja Géza 1937-ben találóan jegyezte meg: „A megyei város belső berendezésére élénken rávilágít a megyeháza és a városháza. A két épület arca mindent megmagyaráz [...] A városháza már távolról sem vár. Rozzant, ütött, kopott, elhanyagolt, dagadtságában is kispolgári épület. Jobb napokat látott, pocakot eresztett, de tönkrement, lerongyolódott kispolgárhoz hasonlít. Minden köve nagy alázattal hirdeti, hogy ő másodrendű intézmény, hiszen megyeszékhelyen vagyunk.”

A városháza színházi előadásoknak, más kulturális rendezvényeknek is helyet adott, de főleg politikai küzdőtér volt; ahogyan Erdei Ferenc megjegyezte: „fellegvára Makó népe demokratikus ellenzéki harcainak”. A tanácsi rendszer létrehozásakor, 1950-ben a városi tanács – Farkas Imre javaslatára – átköltözött a volt megyeházába, a városház pedig járási tanácsház lett, majd 1979-től úttörőház. Jelenleg Gyermek- és Ifjúsági ház; továbbá hivatalok működnek benne.