Makói képeslapok

• Stílusa: Eklektikus
• Építés éve: 1855, 1905, 1929, 1967
• Címe: Széchenyi tér 10.
• Tervező: Koczka Ferdinánd, Csorba József

A régi püspöki vendégfogadó a 19. század közepére rozoga állapotba került, ezért a püspöki uradalom igazgatója fölszólította a várost az általa bérelt vendégfogadó kiigazítására. Mivel a válasz elutasító volt, maga az uradalom fölújítás helyett már új fogadó építésére szánta rá magát.

Az első építési szakasz.A Korona vendégfogadó kapcsán jól lemérhető, hogy a 19. század közepén a városrendezési elvek miként fogalmazódtak meg, de az is, hogyan lehetett végrehajtani. A város mérnöke, a kitűnő fölkészültségű Mátéffy Pál, a régi vendégfogadó lebontásakor a Szépítő Bizottság nevében javasolta, hogy a város az üres fogadói telket szerezze meg a piactér nagyobbítására és szépítészeti szempontból; kínáljon föl csereterületet. Amikor pedig az épület kitűzését végezték, az új fogadót nem pontosan a régi helyére, hanem a mai Deák Ferenc utca kiegyenesítése végett ötlábnyival beljebb javasolta. Elképzelései nem valósultak meg; a püspökséggel nem jött létre csereegyezség. Az utcavonal kialakításáért hónapokig folyt a vita; a tulajdonos a megyei főmérnök javasolta háromlábnyi beljebb vitelt sem vette tudomásul, mondván, ahhoz a területhez elidegeníthetetlen joga van. A megyének a két városrendezési célt nem sikerül megvalósítania. 1854 augusztusára az uradalmi kassza kiürült, de az építkezés leállításából kiszámíthatatlan kár származott volna, ezért Csajághy Márton uradalmi igazgató a helyi római katolikus egyháztól kért kölcsönt.

A kiviteli terveket Koczka Ferdinánd szolnoki építőmester – a megbízó kívánsága szerint a régi épület helyére készítette, vagyis a mai Deák Ferenc utcai frontra. A kivitelezéssel is őt bízták meg. 25 000 forintért vállalta a nagy vendégfogadónak, mellette depónak [raktárnak] és boltnak fölépítését, az utcai falkerítés, az istálló és a kocsiszín kijavítását. Kikötötték, hogy a földszinti falakat az ablak boltozatáig meszes malterba kell rakni, a többi sárga agyaggal készüljön. Az építtető gondoskodott tégláról, homokról, nádról és a falkötő vasakról. A vállalkozó által beszerzett anyagot a püspökség mérnöke ellenőrizte. A mester három évig vállalt felelőséget munkájáért. Csajághy Sándor püspök tűzrendészeti és biztonsági célból kissé módosított a terven.

A kétszintes, 45×16,8 m nagyságú épület középrizalitos. Koczka Ferdinánd ezt attika fallal is ki akarta emelni, de az uradalom a tető fölötti antik falnak elhagyását óhajtotta. Így csupán a rizalit szélességében a folyamatos könyöklőpárkány, valamint a szakaszos szemöldökpárkány tölt be hangsúlyozó szerepet. Az emeleti szint tengelyképlete: 4+5+4. A tervező az épület két szárnyán, a koronázópárkány alá kerek padlásablakokat helyezett, mint másik épületén, a (régi) városházán is. Fontosnak tartották a szerződésben rögzíteni, hogy az emeleti ablakok mértékül szolgálnak, a „földszinti osztályban elő jövő ajtók és ablakok a szimmetria végett ehhez alkalmazandók leend”. Meghatározták a nyílászárók méretét is: „A földszinti külső ajtóknak magossága 10 láb, szélessége 4 és 1/2 láb, a földszinti ablakok magossága 5 láb, szélessége 3 láb, az emeleti dupla ajtóknak magossága 8, szélessége 4 láb, az ablakoknak magossága 6 láb, 6 hüvelyk, szélessége 3 láb, a többi egyfelé nyíló ajtók pedig magosságban 7 láb, szélességben pedig három láb kiterjedésben határoztatván meg” [láb = 12 hüvelyk = 31,6 cm; hüvelyk = 2,63 cm]. A rizalit ablakkeretei díszesek, a szárnyakon az ablakokat mélyített keret övezi. A tetőszerkezet az épület északi felén tűzfalas, a délinél lekontyolt. Födése hódfarkú cserép. Az udvari homlokzaton a középrizalit erőteljesen kiugrik. Alaprajzi elrendezése szimmetrikus. Az új épület földszintjén volt ivószoba, kávéház és étterem; a 19. század végére módosult: kártyaszoba, kávéház, sörcsarnok. A főépület északi felében üzleteket alakítottak ki. Az épületben 14 vendégszoba volt.

Az új főépület mellett nem jól mutatott a Giba Antal által 1832-ben tervezett mészárszék, ezért 1856-ban elbontatták, és a régi anyag fölhasználásával újat építettek. Később a mai főhomlokzat felőli utcafrontra négy üzletet, belől éttermet építettek.

Az épület gyorsan leromlott, ezért a városi tanács 5648/1899. számú határozatával általános fölújítást kívánt, még a földszinti helyiségek boltozati belméretét – amelyek középen négy méter magasak – is átépítésre javasolta. Minderre két hónapi határidőt szabtak. Dessewffy Sándor püspök saját kezű hétoldalas föllebbezést nyújtott be. Az épületről megjegyezte: „A nélkül, hogy kétségbe vonnám, miszerint az 1850-es évek elején épült Korona vendéglő, habár szilárd, erős tégla épület is, kényelem és csín tekintetében mindenekben megfelelne a jelen kor igényeinek, tekintve mindazon által, hogy az épület terjedelmét tekintőleg nagyon nagy, és nem áll arányban a vendéglőt gyéren felkereső közönségnek – átalakítása és modernizálása éppen nagyságánál fogva, oly sok költségbe kerülne, hogy azon költségek árán egy egész új épületet lehetne felépíteni”. Megállapította, hogy a vasút kiépítésével a város elveszítette gócponti jelentőségét, megszűnt a vidék központja lenni. Csak néhány utazó vigéc fordul már meg Makón. A város két vendéglőjének (Korona, Nemzeti Szálloda) naponta nincs 12 étkezőjénél több, így luxus lenne hetvenezer forint költséggel fölújítani a Koronát vagy százezer forintért újat építeni.

A püspök 1900 márciusában, újabb beadványában megállapította: „Tény ugyan az, hogy említett szálloda 50 évvel ezelőtt épült, s hogy ezek szerint nem modern divatú, kivitelben azonban monumentális, szilárd, elég tágas, kényelmes, nagy udvarral, kerthelyiséggel bír, jó levegőben és világosságban nem szűkölködik, és így minden hygéniai előnyénél fogva az ország bármely vidéki vendéglőivel kiállja a versenyt”. Föltette a kérdést, hogy a hatalom kezei között a 19. század végi nagyhangzású korkövetelmények: tűzrendészet, egészségügy, közbiztonság jelentősége hová süllyedt, amikor „Makón, a hatóság ténykedéséből, ingoványos posványra telepesített 6000 polgártárs vegetál, állandó lázban tespedve, dögvészt terjesztő szellőzhetetlen putrikban egy rakáson, mint a méhraj, – a főtérnek közvetlen közelében nyílt csatornában hónapokon keresztül poshad a szennyvíz”.

Az alispán szakértőbizottságot jelölt ki a Korona állagának megvizsgálására. Ez nagyban mérsékelte a város rosszhiszemű kifogásait. A püspökség ezután Papp József építési vállalkozó költségvetése alapján a legfontosabb renoválást elvégezte.

A második építési szakasz. Dessewffy Sándor püspök sérelmesnek találta a város szőrszálhasogató határozatát, de Makó érdekeit és emelkedését mindenkor szívén viselte (az általa fölújíttatott püspöki lakban évente hónapokat töltve innen irányította egyházmegyéjét, hathatósan támogatta a gimnázium és a színház építését), így 1903-ban hozzá kezdett a Korona Szálló teljes átépítéséhez. Csorba József kőművesmesterrel megterveztette a mai főépületét, amely harmonizált a meglévő épülettel; azonos az emelet tengelyképlete, a földszinti nyílászárói szegmentívesek, az emeletiek vízszintes záródásúak, de a kor igényeinek megfelelően reprezentatívabb és látványosabb.

A Korona Szálloda eredeti homlokzati terve 1903-ból

A bővítést Dessewffy Sándor két szakaszban kívánta megvalósítani: 1905-re megépült a főtérre nyíló étterem, fölötte az emeleti nagy táncterem. Ez akkor ötablakos volt, a mai elhibázott hatablakos homlokzattal szemben.  Az új homlokzat és a réginek földszinti fölülete rusztikus kiképzésű. Az övpárkány magassága nem változott, de a földszintre is nagyméretű, kosáríves nyílászárók kerültek. Az emeleti homlokzatot hat oszlopfejes falsáv, pilaszter tagolja; itt a rusztikus jelleg kevésbé hangsúlyos, de az emeleti szintet a nagyméretű, kerek záródású ablakok uralják. A rizalit messze kimagasodik a régi épület tömegéből. A táncterem 20,9 m hosszú, 10 m széles és 5,50 m magas, az utcai ablakok 2×4 m belméretűek. A táncterem a főlépcső folyosójából közelíthető meg, az egyik kijárata a női ruhatárba vezet. A nagyterem alatt kapott helyet a tágas étterem és a polgári sörcsarnok. Ezek mennyezete vasgerendák közötti téglaboltozat, a táncteremé csapos gerendafödém, három méterenként egy-egy vasgerendával megerősítve.

A régi és új épület között akkor alakították ki a mai gyalogbejárót, az ajtó fölé üvegfedelű száraz állással. A régi épület főtér felőli sarkán a kártyaszobát, konyhát és kávéházat egybenyitották, a középfal kiváltására középre vasoszlopot állítottak; ez az impozáns méretű kávéházi terem megközelíthető lett az új gyalogbejárón, a mellette lévő sörcsarnokból, két ajtóval az utcáról. A sörcsarnokot is megnagyobbították. A régi épület lépcsőházát megszüntették, ez az udvari front északkeleti sarkába került. Ekkor az épületnek tizenkét utcai és kilenc udvari szállodai szobája volt, mindegyik külön bejárattal. Tervezésnél statikai számításokat is végeztek, pl. az étterem és sörcsarnok közé 2 db 4,75 m magas, 220 mm külső átmérőjű, 25 mm vastagságú vasöntésű oszlop került, melyeknek egyenkénti terhelése 31 500 kg.

A harmadik építési szakasz. Dessewffy püspököt betegsége, majd 1907-ben bekövetkezett halála megakadályozta abban, hogy a Korona gimnázium felőli szárnyát megépítse. A püspökségtől 1918. június 30-án 480 000 koronáért a Makói Népbank vásárolta meg a Koronát. A bank 1929-ben megépítette a gimnázium felőli szárnyat. Így vált a szálloda egységes architektúrájú épületté. Két vonatkozásban viszont vétettek az építészeti szabályok ellen. A bank használta helyiségeket – beleértve az 1905-ben épült részt is – a jobb megvilágítás végett vízszintes záródású, széles ablakokkal látták el, de a jobb szárnyon megmaradtak a szegmentíves nyílászárók. A középrizalitra páros számú ablakok kerültek, így az eredeti, helyes tengelyképlet (4+5+4) helyébe 3+6+3 került. Erre a módosításra azért került sor, mert nagyon leszűkült a bérpalota és a Korona telke közötti utcaszélesség. Ezen úgy segítettek, hogy a két szárny 3–3 ablakos lett, ennek következtében az utca szélessége mintegy négyméternyit szélesedett. (Ebből a szempontból szintén előnyös lett, hogy az 1854-ben megkezdődött építéskor 3 vagy 5 lábnyival nem vitték beljebb az alapozást.) A gimnázium felőli oldalhomlokzat szerényebb megjelenésű. A hely annyira szűkös, hogy rizalit sem jöhetett számításba, de középső szakaszát mégis kiemelte szerény kovácsoltvas erkéllyel, és ezen a szakaszon megszakad a kerek padlásnyílások sora. Tengelyképlete 5+5+5.

Az új szárny építésével a szálló nemcsak jelentősen bővült, de egyben megszűnt a főhomlokzat csonkasága, és az épületet modernizálták (gőzfűtés, a szobákban hideg-meleg víz, csempézett fürdőszobák). Az üzlethelyiségek száma az eddigi hatról tizenötre növekedett, a szállodai szobáké harminchatra.

A negyedik építési szakasz. 1945 után városrendezési elgondolásból fölmerült a Korona épületének lebontása és új szálloda, valamint vendéglátói egység építése, de a tervgazdálkodási rendszerben beruházást nem engedélyeztek, csak fölújításra adtak keretösszeget. 1963–67-ben állami beruházással újították föl a Béke Szálló (ekkor így hívták) egész épületét. A könyvtár felőli melléképületet lebontották, és rejtett beruházásként kétszintes, középfolyosós vendéglátói kiszolgáló részleget építettek; a földszinten fagylaltüzem, az emeleten cukrászüzem működött. A hátsó homlokzat építőművészeti megjelenésére nem gondoltak.

A város művelődéstörténetében a Korona fontos szerepet töltött be.  A nagyvendéglőt 1877–1880-ban Steingassner József, Tömörkény István édesapja bérelte. Juhász Gyula érzékletesen idézte föl: „A kisváros kellős közepén van a Korona, amely abban az időben olyan volt, mint valami karavánszeráj. Nagy forgalom, különféle népek jöttek ide és szálltak meg, utazók és kereskedők tanyája ez a Korona, és a Pista fiú alaposan szemügyre veheti az élet mindenféle vándorát. Úri vadászok éppen úgy megfordultak ebben a makói csárdában, mint a hallgatag bennszülött polgárok; medvetáncoltató oláhok és majomtáncoltató szavojaiak váltakoztak torontáli svábokkal, belgrádi fuvarosokkal, mindenféle vásárosokkal, baráberekkel és csiszárokkal. Magyar, német, francia beszédek vegyültek itten, Görbe Sámuel presbiter és Diós-Szilágyi uram elmélkedtek a világ dolgai felől; egy leendő író számára a legjobb iskola volt ez.”

A Márciusi Front 1937. február 28-án a Válasz irodalmi estjén bontott zászlót. Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula és Veres Péter tartott előadást. Október 3-án pedig Ország és irodalom címmel rendeztek estet. Ezen Sárközi György a Válasz történetéről, Kovács Imre a földkérdésről, Veres Péter a munkásság és parasztság kapcsolatáról, Erdei Ferenc a parasztság társadalmáról, Féja Géza a polgárságról és az irodalomról beszélt. 1938. február 6-án a Szép Szó estjén József Attilára emlékeztek. A műsort Saitos Gyula vezette be; Ignotus Pál A magyar író mai problémái, Fejtő Ferenc József Attila, a felnőtt, Remenyik Zsigmond Téli gondok, Gáspár Zoltán Dudari-látomás címmel tartott előadást; Horváth Béla saját verseiből, József Jolán és Forgács Sándor József Attila verseiből adott elő. A Korona falán márványtábla őrzi Tömörkény István, a Márciusi Front és Fátyol Mihály cigányprímás emlékét.

A Koronának noha több szakaszban épült, különböző korok hagyták rajta nyomukat, architektúrája mégis egységes, a város legszebb eklektikus épülete.